Az elmúlt évtizedekben nagy előrelépés történt a fogorvoslás minden területén, különös tekintettel a fogpótlásra. Ma már a tömések vagy a koronák mellett egészen természetes, hogy valakinek implantátum helyettesíti fogazatának hiányzó részeit.
Nagyon előnyös alternatíva, hiszen az implantátumok azon túl, hogy rendkívül tartósak, nemcsak az esztétikai-, hanem a funkcionális problémákat is orvosolják. Kevesen tudják azonban, hogy a technológia sikeres alkalmazásának feltételei vannak.
Az egyik ilyen a megfelelő csontállomány megléte, ami gyakori gondot okoz. Kevés csontállomány esetén csontpótlást kell alkalmazni, ezt követően az implantátum beültethető, azonban a páciensnek hosszabb folyamattal kell számolnia, hiszen először biztosítani kell a csontképződést, majd a megfelelő háttér biztosítását követően kerülhet csak sor a fogbeültetésre.
Mielőtt bővebben is megismerkednénk a csontképződés elősegítésének a módszereivel, érdemes néhány gondolat erejéig kitérni arra, hogy mitől alakul ki a csonthiány?
Fogászati szempontból a csontszövetek eltűnését a legtöbbször egy valamilyen okból kifolyólag eltávolított fog idézi elő. A foghiány miatt ugyanis az íny üresen marad, ezáltal nincs szükség arra, hogy a csontok ugyanabban a mennyiségben és minőségben fennmaradjanak, mint egy meglévő fognál.
A kérdéses ínyfelületet ugyanis nem éri terhelés a rágás során, ezért az alatta elhelyezkedő csont meggyengül, felszívódik.
Fontos megjegyezni, hogy a csontállomány hiányosságaira bizonyos betegségek is negatív hatást gyakorolhatnak. Különösen gyakori például a fogágybetegség, vagy az olyan genetikai tényezők, minthogy valakinek túl vékony és keskeny az állcsontja.
Érdekesség, hogy az implantátum beültetését követően már nem kell tartani a csonthiány kialakulásától – esetleges ismételt visszatérésétől –, mert az állcsont visszanyeri funkcióját, újra szerepet vállal a rágásban, azaz megkapja azt a terhelést, amire szüksége van állapotának megőrzéséhez.
Az egészséges íny és fogazat megtartása alapesetben is nagyon fontos a rágásminőség és a megfelelően erős állcsont fenntartásához. Lényeges azonban olyankor is, ha implantátum beültetésére van szükség, hiszen a beavatkozáskor a csontozat biztosítja ehhez a megfelelő hátteret.
Amennyiben ez a csontállomány valamiért sérült vagy mennyisége és minősége nem megfelelő, akkor az implantátum beültetésének első lépése mindig a csontpótlás.
A legtöbb esetben ez már önmagában elegendő, azonban mindig számolni kell más elváltozásokkal is. Ilyen például a fogágybetegség, amikor a fogcsont egyfajta kráterhez hasonló módon pusztulásnak indul. Ezt egy külön fog körüli beavatkozással kell enyhíteni, amit regeneratív tasakműtétnek hívunk.
Bár a két beavatkozásnak gyakran a neve is riadalmat kelt a páciensben, azonban a modern helyi érzéstelenítéssel már minimális fájdalomérzettel végezhetők el.
A csontpótlás kapcsán többféle módszert alkalmaznak a fogorvosok.
Hogy mikor és melyikre van szükség, azt elsődlegesen az dönti el, hogy hol van szükség rá:
Amennyiben a felső állcsont hátsó szakaszán alakul ki csonthiány, akkor általában az arccsonton létrehozott, úgynevezett csontablakkal történik a beavatkozás. Az arcüreg alapjának megemelését követően ide kerül a speciális csontpótló anyag vagy a saját csont.
Ha viszont a csontpótlásra a felső állcsont elülső részén, illetve a komplett alsó állcsonton kerül sor, akkor két másik technológiát lehet alkalmazni. Az egyik, amikor úgynevezett csontráépítéssel erősítik meg a felületet.
Ezt egy plasztikai beavatkozás részeként lehet elvégezni csontblokk, csontőrlemény vagy csontpótló keverék alkalmazásával. A másik módszer ennél egy kicsivel összetettebb. Ilyenkor az állcsontot egyszerűen megrepesztik, majd ezt követően kiszélesítik. Utóbbira a modern fogászatban már ritkán kerül sor.
A csontpótlás kapcsán érdemes megismerkedni az alkalmazott technikák mellett azzal is, hogy milyen anyagokat használnak a beavatkozáshoz.
Tudni kell, hogy a fogorvosok minden esetben az adott helyzethez igazodva döntenek ebben a kérdésben. Mindezt meghatározhatja a leendő implantátum elhelyezkedése, a csonthiány mértéke, de még az is, hogy a páciensnek milyen anatómiai sajátosságai vannak.
A csontpótláshoz nagyon sokféle alapanyag alkalmazható. A szintetikus csontpótló-anyagok mellett például előfordulhat, hogy sterilizált állati- vagy emberi eredetű csontállományból származik a pótlás, de bizonyos esetekben inkább a saját csont alkalmazására van szükség.
Különösen gyakori mindez jelentősebb csonthiánynál, amikor a saját csontállomány mindig a legszerencsésebb és legbiztonságosabb alternatíva. A legtöbb esetben a csontot a szájkörnyéki csontokból veszik. Nagyon jó eredmény érhető el azzal is, ha a pótlóanyag és a saját csont együttesen kerülnek alkalmazásra.
Végül, de nem utolsó sorban beszélni kell az extrém mértékű csonthiányról is. Ilyenkor nem ritka, hogy a szájon kívülről, például a csípőből kell csontot kiemelni és a szájüregbe áthelyezni a megfelelő összhatás eléréséhez.
Amint az a fentiekből már kiderült, a megfelelő csontállomány fenntartása fogászati szempontból is nagyon fontos. Bár az emberi csont egyik sajátossága, hogy képes újraépíteni magát, ennek a tempója azonban nagyon lassú, sőt az öregedéssel még tovább csökken.
Nagyobb probléma, hogy az állkapocs csontja amint elveszíti funkcióját – például egy kihúzott vagy balesetben elveszített fog miatt –, rögtön leépülésnek indul, amivel az implantátum beültetése hosszabb távon ellehetetlenül.
Amennyiben ezt szeretnénk elkerülni, vagy gyengébb a csontozatunk, akkor fontos, hogy mi is tegyünk ellene. Hogy mit?
A kalciumban gazdag étrend például nagyon jót tesz a fogazatnak és a csontoknak egyaránt, így gondoskodjunk róla, hogy akár étkezéssel, akár étrendkiegészítők alkalmazásával, de biztosítsuk ezt az ásványi anyagot szervezetünknek.
Ezen felül oda kell figyelni a vitaminfogyasztásra is. A csontozat és a fogazat szempontjából a C-, D- és K-vitamin különösen lényegesek. Előbbi a csontképző sejtek termelődésében játszik szerepet, és míg a D-vitamin a kalcium beépüléséhez elengedhetetlenül fontos, addig a K-vitamin a csontok anyagcseréjében kap jelentős szerepet.
Amennyiben egy páciens elhatározza, hogy implantátumra van szüksége, az első lépés minden esetben a feltárás és a diagnózis. Az első konzultáció során elkészíthető egy fogászati három dimenziós CT-felvétel, ami elegendő ahhoz, hogy a fogorvos teljes képet kapjon az állkapocs csontjának állapotáról.
Az így kapott képek alapján a kezelőorvos pontosan meg tudja tervezni az implantátum beültetését, illetve a csontpótlás teljes folyamatát. Ehhez természetesen fizikai vizsgálatra is szükség lesz, ami rendszerint fájdalommentes és minden esetben alapos tervezés követi.
Ezzel a háttérrel tud elkészülni egy írásos kezelési terv, amiből a páciens is megtudhatja, hogy milyen módszereket, technikákat és alapanyagokat használ majd a kezelőorvos a csontpótláshoz, ennek ismeretében pedig már végleges árajánlat is adható.
Amint elkészült a problémás állkapocs-csontozat feltárása, és a helyreállítási tervezet, a következő lépés, hogy a szájüreget fel kell készíteni a beavatkozásra. Gyakran szükségesek ilyenkor dentálhigiénés kezelések, mint például egy fogkő eltávolítás vagy a lyukas fogak, fogtömések rendezése.
Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy minél tisztábbá és baktériummentesebbé váljon a szájüreg, ami lényeges a csontpótlás előtt.
A csontpótlás valójában egy kisműtéti beavatkozás, ami helyi érzéstelenítésben történik, ezért a páciens normál esetben szinte alig érez fájdalmat. Az alkalmazott technológiától függetlenül az érzéstelenítő beadása után a szájsebész elsőként felnyitja a kezelendő ínyszakaszt.
Ezen az „ablakon” keresztül kerül a csontpótló anyag – ami lehet szintetikus, de akár saját csont vagy csontőrlemény is – a megfelelő helyre, majd ha szükséges, a beavatkozást végző orvos egy membránnal lefedi a kezelt területet és végül összevarrja a mielőbbi gyógyulás érdekében.
A csontpótlás nem egy nagy műtét, ellenben érzékeny helyen található, ezért több tekintetben is óriási figyelmet igényel a páciens részéről. Különösen annak fényében, hogy a gyógyulási folyamat nem napokban vagy hetekben, mint inkább hónapokban mérhető.
Nagy általánosságban a csontpótlás teljes gyógyulásához 4-6 hónapra van szükség. Ez az intervallum inkább több mint kevesebb, és rengeteg odafigyelést, valamint önfegyelmet igényel a páciens részéről.
A gyógyulási idő végéig ugyanis a kezelt területet egyáltalán nem szabad terhelni. Emiatt az implantátum beültetése is csak akkor végezhető el, ha a kontrollvizsgálat során a szakorvos úgy véli, a beavatkozás után elindult csontképződéssel kellően erős szerkezet alakult ki az implantáció beültetéséhez.
Amennyiben csontpótlásra vagy fogimplantátum behelyezésre van szüksége, foglaljon időpontot most konzultációra és ismerje meg az Ön egyedi lehetőségeit.
A cikket szakmailag ellenőrizte: dr. Fülöp Papp Márta M.Sc. M.Sc. M.Sc., a Naturadent Esztétikai és Lézerfogászat intézményvezető fogorvosa
