Kissé még mindig félve ültem be a székbe a második napon, noha az első tapasztalatok felülmúlták minden várakozásomat. Ennyi évnyi félelmet azonban úgy tűnik, nem lehet csak egyetlen jó élménnyel kiűzni. Jöttek a szurik, a nyomások, a kaparások, a valószínűleg kellemetlen beavatkozások, melyből csak a legritkább esetben érzékeltem bármit is.
Amit pedig éreztem a kürettálás alatt, annak nem volt köze a fájdalom fogalmához.
Kezelés közben visszaemlékeztem főnököm szavaira, aki azt mondta, hogy egyszer elszunnyadt a székben. Eszembe jutott, mert egy idő után én is teljesen el tudtam engedni magam. Bár elalváshoz közeli állapotba nem kerültem, de a második nap elhozta a teljes megnyugvás érzését.
Nagyszerű érzés kerített hatalmába, miközben a doktor precízen, milliméterről milliméterre távolította el a fogkövet az ínyem alól.
Rohanó munkám miatt a fogorvosi szék volt a legutóbbi hely, ahol hirtelen lelassult minden. Nem kellett a munkámmal foglalkozni, tudtam, hogy arra az időre teljesen a fogorvosi beavatkozásé vagyok.
Ez a procedúra viszont egyáltalán nem vett igénybe engem! Hagyott pihenni, ami nem sok mindenről mondható el manapság.
„Készen is vagyunk! Lehet öblíteni”– jöttek a kijózanító szavak… Vissza a való világba. Azaz még előtte egy kis megbeszélés. Időpont egyeztetés a következő beavatkozásra, ami pedig nem lesz más, mint a gyökérkezelések megkezdése.
Keményen hangzik, ahogy utóbb mások reakcióiból levettem. Annyira viszont akkor, abban a pillanatban nekem nem hangzott vészesen. Csakhogy: négy nappal később a jobb felső bölcsességfogam elkezdett fájni….
Kíváncsi az előzményekre is?
Olvassa el Zsolt élménybeszámolójának első, második, harmadik, negyedik és ötödik részét. Ha Önnek is voltak hasonló élményei és megosztaná másokkal is, írja meg nekünk az enisfeltem@naturadent.hu címre.
