
Letelt az egy hét gondolkodási idő! De valójában nem volt más választásom, ha normális életet akarok élni. Rájöttem, hogy a legjobb helyen járok ahhoz, hogy ezeket a fájó beavatkozásokat elszenvedjem.
Első körben – félkörben, de mindkét szinten!
Ha már muszáj, gyötörjenek ott, ahol figyelnek rám. Ha melegem van, légkondit kapcsolnak, ha szorongok, lelket simogatnak. Vittem is második alkalomra is mindkét problémámat, nehogy a doktornak könnyebb dolga legyen. Teszteljük le őt is emberségből! Próbáltam magam erősnek mutatni, miközben felém lépdelt, de valószínűleg elég tapasztalt már ahhoz, hogy lássa: teljesen be vagyok tojva.
Kedvesen köszönt, bekísér. Hellyel kínál. Elhelyezkedem… mire épp felvenném a szék adta formát, elmegy mögülem az asszisztensnő. Nem a múltkori, de ugyanúgy a légkondi távkacsolójáért nyúl, és már kezdődik is a felengedés. Már-már kezdem magam jól érezni, amikor a doktor megszólít.
„Zsolt. Akkor hát ma elkezdjük a kezelését. Nagyon fontos, hogy első lépésként elvégezzük a kürettálást. Erre azért van szükség, mert ezzel teljesen meg tudjuk szüntetni a fogínyvérzést, és egyébként is, az egészséges fogak alapfeltétele a tiszta fogágy.
A mai napon a bal oldalt fogom megtisztítani, holnap pedig a jobb oldal jön.”
Ettől nem lettem nyugodtabb. Pláne, amikor elmondta, hogy lesz jó néhány szuri, ami nem lesz túl kellemes.
Kezdjük…
Nincs mit szépíteni, rettegtem. Jött az első. Nem volt túl rossz. Második…, elviselhető… Harmadik, oké… kicsit csípett…
„Ez egy kicsit kellemetlenebb lesz, de mindenképpen kell”… és akkor jön egy jó mélynyomás, jó hosszan az ínyemben…. Felszisszenek… „Bocsi” – mondja a doktor.
Kizökkenek a félelemérzésből… bocsi? Szabadkozni próbálok, de tele a szám, így csak kis fejrázással és kézemeléssel tudatom, neki nem kell elnézést kérnie. Egyébként is sokkal kibírhatóbb volt ez a menet, ami szerinte az egyetlen rossz dolog, ami ma velem történik. Ez a mondata meglepően megnyugtatóan hatott rám.
Pláne, hogy igaznak bizonyult! Merthogy innentől másfél órás meglepően érzékelhetetlen kínzás jött. Éreztem az erőkifejtéseket, éreztem, hogy ha most éreznék, akkor üvöltenék. De nem éreztem semmit, csak némi feszítést, erős nyomkodást. Néha kinyitottam a szemem, láttam, hogy komoly munka folyik… Nem zavarok!
"Készen vagyunk!" – jön a mondat, amire egy hete vártam. Ritkán érez az ember igazi hálát, de akkor abban a pillanatban sok-sok éves (fog)kő esett le a szívemről. Nehezen tudtam elhinni, hogy az a kürettálás, aminek hallatán a múlt héten mindenkinek kicsit összeszorult a gyomra, csak ennyi volna.
Ez lenne, amitől mindenki fél? Ez lenne a fogorvoslás egyik fájó beavatkozása?
Hálával teli elköszönés után mintha új életet kaptam volna, lépek ki az utcára. Már majdnem sötétedik. Felhívom a családtagjaimat.
Kb. olyan büszke voltam hőstettemre, mint Rambo a második rész végén. Szerintem valahogy úgy is lépdeltem. Kihúzva magam, érezvén, hogy ma valami nagy dolgot vittem véghez. Bár tudtam, hogy az érdem nem az enyém, de még fürödni akartam benne, mielőtt magamnak is bevallom.
Túléltem a gyakorlatilag fájdalommentes beavatkozást!
Na jó, de ott volt a veszélye minden pillanatban! Szóval magamnak hős vagyok!
Kíváncsi az előzményekre is?
Olvassa el Zsolt élménybeszámolójának első, második és harmadik részét is. A következő részért pedig kattintson ide. Ha Önnek is voltak hasonló élményei és megosztaná másokkal is, írja meg nekünk az enisfeltem@naturadent.hu címre.
Először minden páciensünknél elvégzünk egy teljes állapotfelmérést és szájvizsgálatot, ami alapján egyéni kezelési tervet készítünk a várható költségekkel. (Konzultáció, állapotfelmérés kezelési tervvel: 15 000 Ft)
Kapcsolódó cikkeink


Félek a fogorvostól
