Ha most találtál volna csak rá cikksorozatomra, továbbra is Németh Zsófiának hívnak, de gyermeki énem a kis csodavilágomban már csak „Szépfogú Zsófiként” hivatkozik önnön magamra, mert átestem egy 18 hónapos Invisalign kezelésen, és ennek a történetét meséltem el nektek.
A korábbi cikkekben már leírtam, hogy sikerült görbe és hézagos fogakat növesztenem, majd ellátogattam a NaturaDent rendelőjébe, ahol megterveztek nekem egy olyan futurisztikus fogszabályozó sínt, amit még Mézga Aladár is megirigyelt volna.
Miután legutóbb éppen a kezelés első egy-két hetének tapasztalatait foglaltam össze az olvasóknak, most elérkezett a pillanat, hogy az eredményről is beszámolhassak, hiszen magam is nehezen hiszem, de 18 hónap után minden megváltozott.
A 18 hónap emberi léptékkel számolva nagyon hosszú idő. Közben legalább kétszer változott például a frizurám, és elkoptattam vagy három pár cipőt, azonban az első sikerélmények után rendkívül kitartóan viseltem a fogszabályozót.
Kár lenne tagadni: volt, amikor a pokolba kívántam az egészet. Persze nem komolyan, de amikor stresszesebb napok vannak és minden az ember vállára nehezedik, akkor hajlamos felrúgni a szabályokat, de az Invisalign kezelésnél ezt nem tehettem meg.
Akkor is viseltem, ha beteg voltam, akkor is mostam a fogam, ha aznap már az volt a hetedik alkalom, mert éppen nassolós-könyvolvasós őszi napok voltak, de a látható változások, valamint az a tudat, hogy bármikor kivehetem legalább pár percre, azért mindig erőt adtak.
El sem tudom képzelni, hogy miként tudtam volna végigcsinálni mindezt hagyományos fogszabályozóval. Ezeket a síneket ugyanis legalább ki tudtam venni, ha egy kicsit elegem lett mindenből, majd miután kifújtam magamat, folytatódott minden tovább.
Nem adtam fel, és nemcsak az motivált, hogy ha már egyszer kifizettem, akkor végig kell csinálnom, hanem az is, hogy folyamatosan ott volt a fény az alagút végén: ha letelik a 18 hónap, a fogaim közötti rések örökre eltűnnek!
És eltűntek! Most nagyot ugrottunk az időben, de mint ahogyan én is, úgy bizonyára az olvasók is arra kíváncsiak, hogy milyen lett a végeredményt. Ha röviden kell válaszolnom rá, akkor azt mondom, hogy tökéletes!
Ha bővebben, akkor sem nagyon tudok mást írni, ami leginkább annak köszönhető, hogy elfogult vagyok. Ezt pedig nem is tagadom. Tudniillik gyermekkorom óta negatívan befolyásolta az életemet az első fogaim közötti rés, ami 18 hónap alatt egyszerűen eltűnt.
Utólag visszagondolva pedig ez a 18 hónap egyáltalán nem is volt hosszú. Szempillantás alatt elmúlt, mintha éjszaka bejött volna egy kismanó a szobámba, suhintott volna a varázspálcájával, és a fogaim azonnal a helyükre kerültek.
Korábban elképzelni sem tudtam magamat így, még mindig tanulom, hogy bátran mosolyoghatok, hogy nem kell takargatni a számat, sőt az önbizalmam is elkezdett visszatérni. A minap már flörtöltem is egy kicsit a pizzafutárral, pedig ez aztán nem az én stílusom volt eddig!
Bár magam sem tudom, hogy miért, de féltem attól, hogy az Invisalign kezelés után a fogaim mesterséges hatást keltenek majd, mintha nem is az enyémek lennének. Ez a félelmem azonban nem igazolódott be, éppen ellenkezőleg: most látom csak, hogy milyennek kellett volna lennie mindig is a fogsoromnak.
A fogszabályozó nemcsak az első fogak közötti rést állította helyre, hanem a torlódásokat is. Már korábban leírtam, hogy erről nekem egyáltalán nem volt tudomásom, nem tűnt fel, hogy egy kicsit szorosabban állnak a fogaim, mint kellett volna.
Utólag visszagondolva azonban voltak jelei, amiket észre sem vettem. A kérdéses régióban például gyakran begyulladt vagy fájt a fogínyam, amit nem tudtam megmagyarázni. Ma már tudom, hogy emiatt volt, és boldogan jelentem: a kezelés óta egyszer sem tapasztaltam.
Az utolsó konzultáció egyébként kifejezetten felszabadító volt, még a fogorvosom is úgy örült nekem, mintha akkor nyertem volna meg a Grammy díjat. Nekem azonban nem holmi díj vagy szobrocska csalt könnyeket a szemembe, hanem két fotó.
Az egyik a kezelés elején készült, a másik pedig frissen, a befejezéskor. Az elsőn egy sérelmekkel teli gyermekkort láttam, utóbbin pedig egy magabiztos nő jövőképét, aki előtt nincsenek akadályok.
Persze a kezelés még nem ért teljesen véget, hogy a fogaim ne mozduljanak vissza, egy ideig éjszakánként viselnem kell az utolsó sínt, de őszintén elmondhatom, hogy ez már egyáltalán nem zavaró, hiszen éjszaka általában alszom, és egyáltalán nem okoz nehézséget fogszabályozóval pihenni.
A nagy kérdés, amire alighanem már az első betűim óta várnak az olvasók: megérte? Igen! Méghozzá minden tekintetben!
Tény, hogy az Invisalign nem a legolcsóbb fogszabályozó technika, ami létezik, de én biztos vagyok benne: felnőtt fejjel képtelen lettem volna elviselni egy állandóra rögzített megoldást. Nekem kellett, hogy legalább néhány percre meg tudjak szabadulni tőle – legalább étkezés közben.
A kezelés egyáltalán nem fájt, a munkahelyemen egyáltalán nem okozott gondot – pedig elhihetitek, rengeteget beszélek –, a hétköznapokban sem igazán éreztem nagy hátrányát, egyedül talán azt, hogy nem tudtam enni vele, de cserébe a fogaim szebbek, mint valaha.
Nemcsak megoldotta a problémáimat, hanem a gyakoribb fogmosás miatt mintha fehérebbek, egészségesebbek is lennének. Persze lehet, hogy ezt már csak én képzelem hozzá a tökéletes mosolyomhoz, de engedtessék meg ennyi elfogultság.
Elcsépelt közhely lehet, de nekem tényleg megváltoztatta az életemet. Testileg és lelkileg egyaránt egészen más ember lettem, nyomokban már önbizalmat is tartalmazok, egyszóval minden forintot, minden percet megért.
Hogy ajánlanám-e másoknak? Ha ez nem derült volna még ki a fentiekből, akkor hadd írjam le feketén-fehéren: határozottan. Legyen ez a végszó!
A cikket szakmailag ellenőrizte: dr. Fülöp Papp Márta M.Sc. M.Sc. M.Sc., a Naturadent Esztétikai és Lézerfogászat intézményvezető fogorvosa
