Eljött. Mármint az első nap. Nem hittem volna, noha már jó ideje rájöttem, hogy vagy belekezdek, vagy hullani fognak – a fogak.
Mert egy idő után, ha nincsen karbantartásuk, nincsen maradásuk. Viszont most már itt vagyok, izzadok. Pedig a rendelőig szinte tudtam kontrollálni a légzésemet, de egyre beljebb haladva az épületben, egyre inkább kapkodom érte.
Megállok. 1-2-3… számolok, de nem nyugtat. Pláne, mert az idő is kezd szorítani, nemcsak az ingnyak. Vizesen lépek be. Kedvesen köszöntenek.
„Zsolt? Kérem, foglaljon helyet, hamarosan szólítani fogják.” Biztos észrevették, hogy vizes a homlokom… Aggaszt, de legalább eltereli a gondolataimat. Még elmélkedem 1-2 percet. Próbálom kontrollálni magam, de nyílik az ajtó és egy kedves, a weboldalról már ismert arc közelít kedvesen.
Köszönt, és bekísér a rendelőbe. Amikor nem néz rám, megtörlöm a homlokom, hátha nem veszik észre, mennyire be vagyok tojva. Hellyel kínálnak – nem a szokványossal. De kényelmes, annak ellenére, hogy mellette ott lógnak a kínzóeszközök. Elönt az idegesség… víz formájában kiül az arcomra… Még fészkelődöm, mindenki elhelyezkedik.
Az asszisztensnőt nézem. Elindult az ablak irányába, miután rám nézett. Egy távoli asztalhoz ment. A légkondi távirányítójáért? Bekapcsolja, és itt valami elindul bennem. Egy gondolat, mint ezernyi, elönti az elmémet. Minden lelassul kicsit. Nem figyelek a légzésemre, nem izgat a homlokom, csak gondolkodom.
Először érzem azt, hogy itt valami tényleg más. Bár neki és a doktornőnek bizonyosan nincs melege, látván szenvedésem, enyhíteni szándékoznak. Elkezd valóban engedni a szorítás.
Szép lassan lenyugszom, a doktornő pedig közben akár figyelemelterelésnek is tökéletesen beillő beszélgetésbe kezd, mely során elárulom féltett titkaimat a fogakat érintő megpróbáltatásaimról.
Mire a végére érek, végleg megnyugszom. Újabb időpontot kaptam, vagyis ma életben hagynak! Teljesen megkönnyebbülök.
Viszont legközelebb éles bevetés következik, ez már biztos – a doktoron a sor – övé a kezdőkör. Ráadásul az egyik legkeményebb… ahogy mások később lefestették. Kürettálással kezdünk a jövő héten. Ha le nem vetem magam valahonnét addig…
Kíváncsi az előzményekre is?
Olvassa el Zsolt élménybeszámolójának első részét és második részét. Zsolt története itt nem ért végett, hamarosan folytatjuk! Amennyiben Önnek is voltak hasonló élményei és megosztaná másokkal is, írja meg nekünk az enisfeltem@naturadent.hu címre.
